Oldalak

2012. február 16., csütörtök

Gyilkosság az Orient Expresszen


Amikor Angliába érkeztem, az sétám azonnal egy könyvesboltba és egy újságoshoz vezetett. A választék láttán úgy éreztem magam, mint Alice csodaországban. Órákon át nézelődtem, lapozgattam és a végén nem vette semmit. Mert egyszerűen nem tudtam választani. Mindent haza akartam vinni.

Azóta persze a férjem legnagyobb bánatára elmúlt a kezdeti bénultságom és mára már tele a lakás olvasnivalóval. Igaz, könyvesboltban a legritkábban vásárolok. Megtanultam a leckét - nem érdemes spontán beleszeretni valamibe és azonnal megvenni. Inkább lefotózom a telefonommal a címlapját, majd hazajövök és megnézem, mennyiért adják az amazonon. A különbség minimum 20%, de akár 80 is lehet. És ingyen házhoz hozzák.
Igen, azt hiszem ezt fogom a legjobban hiányolni, bárhová is költözünk innen. Az amazont. Azt, hogy bármilyen könyvet beütök, az van náluk. És olcsón. A használt könyveket már 1 pennyért árulják (ez kb 3 Ft...) igaz, itt a postát azért fizetni kell. Az amazon ugyanis csak új cuccokat árul - de rengeteg antikváriussal, játékboltossal, ruhással van szerződése, akiknél ugyan nincs amazonos ingyenesség, cserébe viszont van minden. Szó szerint. Nincs az a designer Barbie, márkás ruha, számítógépes program, amit ne találnék meg. És ez nagyon leegyszerűsíti az ember életét.
Az újságos az más. Oda hetente egyszer biztos benézek, és erősen megfogadtam, hogy csak heti egy magazint veszek. Van pár állandó lapom, amit imádok - de rengeteget kísérletezek is. Hiszen attól néha megáll az eszem, hogy itt minden témában adnak ki lapot. Nővéreknek, tanároknak, kezdő íróknak, designereknek, az e-bay-jel ismerkedőknek, babaház gyűjtőknek, csillagászoknak, kezdő és haladó családfakutatóknak... egyszerűen végtelen a választék.
De a limit csak a magazinokra érvényes. Napilapot azt minden nap veszek. Méghozzá a Daily Mailt. Ez az állandó kísérő a reggelim mellé. Keddenként a Női Magazinos melléklettel, csütörtökönként az Egészségügyivel. Gyakran elképedek, hogy mennyivel szebb, képesebb, érdekesebb, mint az otthoni napilapok. És persze vastagabb. Novemberben, amikor otthon jártam, akkor volt a kezemben utoljára magyar napilap. Emlékszem, csak néztem csodálkozva: ennyi az egész? 16 lap? És hol vannak a hírdetések? Alig 1-2-t találtam.
Na most egy átlag Daily Mail alsó hangon 100 oldal, igaz, ebből nekem 40 érdektelen, mert a végén a brutális mennyiségű reklám mellett a gazdaság és a sport rovatot se nyitom ki. De a többi igazi kincsesbánya. Olyan elképesztően költséges, magazinos cikkek is vannak benne, amire itthon is megnyalnák a szerkesztők a tíz ujjukat. Ötlet, pénz, munka van benne - egyikből se kevés. Én egy ideje azt csinálom, hogy kivágom a nekem tetsző cikkeket, és katalogizálva félrerakom. Abból merítem a legjobb ötleteimet. Szerintem az elmúlt egy évben évekre betáraztam magam.
De igaz, ami igaz, az utóbbi időben felfigyeltem másra is. Méghozzá arra, hogy az első 1-2 oldalon szinte mindig szidják a külföldieket. Nem a magyarokat (kevesen vagyunk) inkább a szomáliakat, indiaiakat, lengyeleket, románokat. Kimondom kereken: ez a lap bizony rasszista. Nagyon rászálltak a betelepülő, segélyeken élő rétegre, ami egyfelől jogos, másfelől engem, mit külföldit zavar. A férjem mondogatja is, hogy nekünk nem kéne venni, és hogy azzal az 55 pennyvel, amibe kerül (nincs 200 Ft...) nem őket kéne támogatni. De még nem találtam jobbat, és ahogy körbeérdeklődtem, angol ismerőseim nagy része is ezt veszi. (Nyilván őket a rasszista részek kevésbé zavarják.)
De nem csak ez az oka annak, hogy mostanában a Daily Mailek kicsit ritkábban kerülnek a szemem elé. Találtam ugyanis egy sokkal izgalmasabb olvasmányt és három gyerek mellett nincs végtelen ideje az embernek az olvasásra, azt a keveset kell beosztani. És nálam most Agatha Christie a nyerő. Régi kedvencem ő, és arra is jó ideje rájöttem már, hogy milyen könnyű őt angolul olvasni. De annak a kombónak, amit most itt árulnak egyszerűen lehetetlen ellenállni. Kéthetente jelenik meg egy keményborítós Agatha Christie krimi (szép egymás után az összes, 6 fontért, kb 1500 Ft-ért) és a könyv mellé adnak egy információs újságot is, ami a könyv keletkezési körülményeiről szól, honnan vette a szerző az ihletet, lerajzolják a tett helyszínét és az összes gyanusítottat. Most épp a "Gyilkosság az Orient Expresszen" című könyvet olvasom. És jobban tetszik, mint valaha. Nem árulom el, hogy ki a gyilkos, de azt igen, hogy tucatnyi gyanúsított van. Korábban nem voltam oda a könyvért, túl sok volt benne a szereplő, nehéz volt megkülönböztetni őket. De most, a füzettel együtt olvasva, gyerekjáték követni a történetet. És bár tudom, hogy ki követte el a gyilkosságot, ez Agatha Christie-nél kicsit sem von le a történet értékéből. Élvezet őt olvasni.

És ettől olyan boldog lettem, hogy gondoltam rendhagyó módon most nem a saját cikkemet scannelem be, hanem ezt gyanusítottak listáját, hátha másnak is okozott már fejtörést ez a könyv. És hátha most kedvet kap arra, hogy újra elolvassa! Jó szórakozást!



2 megjegyzés:

sarolka írta...

Ilyen sorozatot 2003-ban is megjelentettek, akkor egyszínű volt a borító, én is így gyűjtöttem őket. :-) Sőt, ha biztos akartam lenni hogy marad nekem is példány, megrendeltem a WHSmith-ben (ott vettem őket) és mindig félretették nekem a példányt. Csak pár kötetről maradtam le, mert költöztünk haza, én imádtam az újságot is hozzá, mindig vittem a melóba és mikor szünetem volt, azt olvastam a kávém mellé. :-)

Sz.Kata írta...

Szia, ha okostelefonod van, telepitsd az Amazon app-jat, van rajta vonalkod leolvaso,odatartod a könyv kodjahoz, es egyböl irja, mennyibe kerül a könyv az Amazonon!

Megjegyzés küldése

Twitter Delicious Facebook Digg Favorites More